M(it) É(rdemes) M(egtudni)
Végül kompromisszum mellett döntöttem: egy kicsit innen, egy kicsit onnan.
M(it) É(rdemes) M(egtudni rólam), azaz kezelési útmutató hozzám.
-
Amikor általános iskolás voltam, minden nap kaptam uzsonnapénzt (dobozos kakaó és kifli). A pénzt nem költöttem el, hanem gyűjtögetésbe kezdtem és amikor összejött a megfelelő mennyiség gyorsan könyvet vásároltam, rajta. A könyvek maradtak a legcsosálatosabb kincseim és társaim.
Sokszor bújtam zseblámpával a takaró alá velük "lámpaoltaás után".
(Eközben persze hazudtam minden alkalommal, amikor elhangzott a kérdés, hogy uzsonnáztam -e.)
-
Mivel fiúgyermeket várt helyettem édesapám, soha nem volt megelégedve velem, a csalódását keménységgel leplezte. Minden ház körüli munkát meg kellett tanulnom, amit ő tudott. 10 éves koromban meszeltem először korongecsettel, a plafonnál elvesztettem az egyensúlyom és vödröstől a padlón landoltam. Azóta sem sikerült ilyen szép tiszta fehérnek lennem! :D
-
Rettenetes maximalista vagyok önmagammal szemben, így egy elért siker öröme csak addig él bennem, amedig megtalálom a következő feladatot, amit teljesítenem kell. Mindenkinek meg tudok bocsájtani, csak magamnak nem!
-
Hosszú évekig "zsírkígyó" volt a kedvesnek nem mondható becenevem (165/55). Ennek eredmémyeképpen gyűlölök enni, állandóan fogyókúrázom és persze örökké kövérnek érzem/látom magam (165/50). Gyönyörú konyhám van, de csak mutogatni szoktam, használni nem.
-
Tárgyi fetisizmusban szenvedek: minden kis apró emlékemet megőrzőm, számtalan cipős dobozt tölötöttem már meg vele. Néha, mazoista módom előszedek egyet-kettőt, jól kibőgőm magam felettük és újra elteszem.
.
.
Te és a kövérség:)))))))))
Tudod Spagi, minden csak nézőpont kérdése.
Elém ezt a tükröt tartották, ez az önkép alakult ki rólam - magamról.
Ellenben roppant gazdaságos, mert keveset költök kajára! :D
Az én apukám szintén fiút várt... aztán azóta én is jó barátságba kerültem a gyaluval és a csiszológéppel :))
Én is gyűjtögetnék, de valaki mindig kidobja dobozostul,mindenestül az egészet.Igaz,anno én is igyekeztem eltüntetni anyám gyűjteményeit,de akkor is....
"fiúgyermeket várt helyettem édesapám"
érdekes. én lánynak készültem, anyu azt szerette volna, dehát így járt, lett három fia.
Cserébe tudok főzni, varrni, vasalni, mosni egyedül kötni nem tanultam meg, de az is biztos a locs-pocs miatt van, mertaz öreg vizisárkány mindig úgy kötött, hogy egy sima, egy fordított és én is úgy akartam, de nem ment...
Én is Katának készültem, apámnak már a születésem utáni 5. percben sikerült csalódást okozni. Azóta sem heverte ki... :D De szüleim becsületére legyen mondva, hogy csak otthon kellett lányruhát hordanom évekig.
BOrcelan, Te mindig tudsz meglepit okozni!!!
remélem, az nemi identitásod ezért rendben van!:)))
Anahata: Nem aszerint kell élni, mások mit gondolnak rólunk.
Akkor én már rég a sárga házban lennék!:)
Te és a kövérség!!!hahahahah!
Mó: najó, annyi igaz az egészből, hogy Katának vártak... De utána - állítólag - már örültek. :D
Anahata, ha te kövér vagyok, akkor nekem meg négy szemem van... :)
Anahata, amiket itt leírtál mind jó tulajdonságok, örülhetsz neki, Te egy jó ember vagy:)
Engem pedig egyáltalán nem vártak:(
Tévedésből vagyok e világon...
Szeeeegény Kaaaata!:(
Ó, Kata, ez csak egy "válogatás" :)!
Engem nagyon várt az édesanyám, mégis úgy érzem, hogy tévedésből vagyok a világon! :) / :(
Kata, akkor mi a Tévedések vígjátékának a főszereplői vagyunk! :D
Borcelán drága, 4 szemed könnyen lehet, amennyiben szemüveges vagy! :) Na itt van még egy titok: egy gyerekkori betegség kapcsán majdnem megvakultam. Szó szerint szódásüvegnyi szemüveggel éltem hosszú év(tizedek)et. (Mit ne mondjak, jót tett a htalamas önbizalmamnak - most gondold el,m jön a (zsír)kígyó a Kishercegből, ott áll az elefánt és nem tudja lenyelni, mert útban van a szódásüveg! :D). Amikor már nálunk is lehetett lézeres szemműtétre jelentkezni megtettem.
Tehát, elképzelhető, hogy négy szemed van, ebből következően az is, hogy én kövér vagyok! :)
Érdekes, csak most jutott eszembe:
amikor a szülőszoba felé kacsáztam nem kis méretű hasammal, megkérdezte a doki, hogy milyen neveket írjanak fel (előre kellett nyilatkoznom, mert "császár" akart lenni az utód (a zutód?). Szóval mondok egy lány nevet és kész.
- Jó, de ha fiú lesz?
- Nem lesz fiú! Így fogják hívni és kész!
- Azért a biztonság kedvéért mégis talán, tudja esetleg a kábulatban rossz nevet diktál...
- Doktor úr kezdjünk már neki, mert a lányom nagyon türelmetlen! :)
.
.
.
Persze, hogy egy csodaszép lányom lett! :D
Magadnak nem megbocsátani vétek. De ha ezt a vétket megbocsátod, már jó úton vagy.
A szülőszobás történet meg feledhetetlen. Szerintem ezek a legszebb pillanatok.
Boldog új évet, Anahata!
Köszönöm Galathea, Neked is hasonló jókat kívánok őszinte szívvel!
(A megbocsátásról - igyekszem, de nehezen megy, amikor az emberbe az ellenkezőjét nevelik; talán nem annyira véletlen, hogy DeprimaDonna lett belőlem :( De talán egyszer sikerülni fog!)
Na, itt van még egy!
Pokolian tudom gyűlölni magam, ahogy most is teszem!!!!
Lassan mondom, hogy mindenki megértse:
P-O-K-O-L-I-A-N G-Y-Ű-L-Ö-L-Ö-M M-A-G-AM!!!!!!!!!!!!
Ezt nem szabad, sem mondani, sem leírni, sem gondolni. Itt kezdődik és itt végződik minden bajod, ebben az egyetlen mondatban. Nincs semmi, amit gyűlölni kellene rajtad, csak szeretnivaló esendőség.
Köszönöm Kiccsillag, érzem, talán tudom is, amit mondasz - csak tenni nem tudok ellene! "Jó" tanáraim voltak, keményen belém verték ezt a tudást, utána pedig mindig volt valaki, aki figyelmeztetett rá - felejtés kizárva, mint aki átesett egy agymosáson!
El kellene tűnnöm egy időre (?), mert csak a rossz hangulatot hozom magammal, minden olyan szürkévé és feketévé válik, amihez "érek".
"Takarózz a halállal..." Istenem bár megtehetném és ne kötne a szavam. Mindegy, hagyjuk, nem is érdemes az egéssel foglalkozni! Ez van, ezt a lapot húztam, ez a "végzetem". Azt hiszem ha minden határidős dolgomat elintéztem egy kicsit el(be)megyek. Oda, ahova való vagyok. Ahol nem lógok ki a sorból.
Ha arra van szükséged, menj. Mondtam már talán, az általánosítást elkerülve, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő emberek vannak a fal két oldalán.
Felejteni pedig kell, főleg a rosszat, elengedni, elűzni, kiköpni, a jhóra-szépre pedig gyakran, szeretettel emlékezni.
Kitartást, erőt, bizalmat, hitet, reményt, és gyógyulást kívánok nekd erre az évre, de mindezt a lehető legnagybb kiszerelésben!
Jó, csak ne haragudj rám, kérlek! :sír, nagyon, már 3 napja csak fojtogatja, most kitört...
dehogy haragszom,, miért haragudnék? Én is padlón vagyok, sírnom kéne gy jót, de még az se megy.
Na, ez jó, ana... én stabil 60 kiló vagyok a 165-ömhöz. Akkor én lennék a zsírsárkány? :D
Ugyan Zsófi, hogy lennél már zsírsárkány! ;)
Az eszemmel én is tudom (?), hogy nem vagyok kövér, de az agyamba elültetett kép mást tükröz vissza a valóságban. Lehet, hogy valami jó üvegest, tükörkészítő barátra kellene szert tennem.! :)